Friss élményként volt egy kellemesnek nem nevezhető repülőgépes utazásunk, és ez az, ami miatt eszembe juthatott a Harcosok Klubja című film, amelyből a poszt címét kölcsönöztem. A filmben kifejti a főhős, hogy egy-egy ilyen utunk folyamán mindenből kimért adagokat, így a mellettünk ülőkből, velünk együtt utazókból is egy-egy kis részt, darabkát kapunk.

     Talán jól elbeszélgetünk velük, talán új dolgokat tudunk meg valamiről általuk, lehet épp saját magunkról. Aki nem látta a filmet, annak javaslom nézze meg. Elsőre talán nehezen emészthetnek találja a néző, de aztán egyre többször kezd elgondolkozni a filmben hallottakon.

    A mostani utazásunk során, nem csak rám vonatkoztatva, hanem úgy összeségében, akik most egy járaton utaztunk, megtapasztalhattunk: kellemes és kellemetlen csalódást, türelmetlenséget vagy épp türelmet, segítőkészséget vagy annak hiányát, szimpátiát vagy unszimpátiát, tájékozottságot vagy a tájékozatlanságot, tétovázást és a határozott fellépést.  

    Az emberek az adott utazás után egyszerűen semmivé foszlanak, és mégis hagynak bennünk valamiféle nyomot. Különös hely a tudatunk, pláne a tudatalattink. Aki látta a filmet, tudja, hogyan is értem. Azért érdekes lenne összevetni, hogy az embereknek ugyanabból az utazásból mi marad meg, mikre és kikre emlékeznek!

    Barát-adagoknak számítom ezután: egy idősebb hölgyet, akitől olyan információkat kaptunk, amit azelőtt nem tudtunk, és még a jövőben is jól jöhet. Néhány másik utast, akikkel együtt tanakodtunk az esetleges elkövetkező eseményeken és lehetőségeken. Egy hölgyet, aki a lányához igyekezett, de a kapcsolatfelvételhez szükség volt egy telefonra kölcsönbe. Másokat, akik a városban bolyongva útirány felől érdeklődtek. És a két utazót, akik egy életre jegyet váltottak egymás mellé.

     Ugyanaz a szituáció: mind szeretnénk eljutni egy adott városba, mégis számos különféle helyzet, amelyekre emlékezhetünk. Ki az, aki ránk mosolygott? Ki az, aki elfordult közönyösen? Ki válaszolt a még fel sem tett kérdésünkre?

    Mi történik aztán az utazókkal: Vajon a kellemes momentumokat kezdik el számolni, miután végre fáradtan céljukhoz érnek? Kimorgolódják magukat még útközben? Vagy még napok múlva is ez hagy nyomot a kedélyükön? Egyáltalán, ha újra útrakelnek észreveszik-e, hogy nem egyedül vannak úton? Megtalálják-e, érzékelik-e a helyzeteket, ahol a jelenlétük, közbelépésük és/vagy segítségük szükséges?

    Mind utazók vagyunk, rövidebb vagy hosszabb utakra vállalkozunk. Tartunk valahová. Egyedül is, de azért legtöbbször társasan.  Pont akkor, pont ott, pont te és az utastársa(i)d. Az az adag, amit belőled kapnak, milyen szájízt hagy maga után? Jó veled utazni a következő sarokig? Egy másik városba? Vagy át egy életen?

K-H Zs