"Érdekes, hogy találkozunk sok emberrel életünk folyamán, akik mind ugyanazt mondják rólunk, de aztán jön az az egy, akinek ezt képesek is vagyunk el is hinni…"

    Míg megtaláljuk az igazit, sokszor lehet rögös az utunk. Sok olyan emberrel találkozunk, akiről később, mikor eszünkbe jut, már fogalmunk sincs, mit is szerettünk meg benne. Aztán találkozunk olyanokkal is, aki hasonlít, aki úgy nevet, aki úgy ölel, aki úgy néz ránk, mint akit szeretnénk magunk mellett tudni. De valami mégsem stimmel, egy-egy részlet megvan, de a teljes kép mégsem tiszta. Nincs összhang az életvitelünkben, a terveinkben, álmainkban, vágyainkban. Vagy csak egyszerűen nem egyformán vagyunk elkötelezettek a kapcsolat iránt.

    Utad folyamán annyi ember mondja azt, hogy szép vagy, tetszik a szemed, hogy szerelmes beléd, hogy te vagy, akire mindig is vágyott. És nem, valamiért nem hiszed el neki. Zavartan veszed tudomásul, hogy talán rólad beszél, de valahogy te mégsem így érzed. Úgy érzed hamisak a hangok, valamit akarnak, csak hízelegnek, hogy elérjék azt. Előfordulhat az is, hogy nem hazudnak, de te mégsem hiszed el, hogy te vagy az, aki ezt a rajongást és szerelmet megérdemled.

    Aztán továbblépünk, és megint tovább. Mert valami mindig hiányzik.De egyre inkább körvonalazódik, milyen kapcsolatot is szeretnénk. Egyre jobban megérünk rá, hogy szeressünk valakit teljes szívünkből, bizalommal, hittel. Nem adunk alább abból, hogy a valódi szerelem létezik, hogy valahol a világban él egy másik, aki másik testben, de ugyanazokkal a gondolatokkal, érzésekkel vágyik valaki után. Hiszünk a valódi párunk létezésében.

    Majd elérsz egy pontra. Belenézel a tükörbe, és látod önmagad. Már tudod, mik a hibáid, az erősségeid. Tudod, kit akarsz és mit akarsz. Tisztán körvonalazódik, hogy egy kapcsolatban, hogyan is akarod magad érezni, és te mit is tudsz beletenni abba.

    Jársz a világban, elmész dolgozni, találkozol a barátaiddal, ismerősökkel és ismeretlenekkel. Mosolyogsz, beszélgetsz. Megvalósítod az álmaidat, új ötleteket találsz ki, segítesz másoknak. Szereted az embereket, az életedet. És nem adod fel a hitedet abban, hogy valaki olyan, mint te, ott van valahol és találkozni fogtok valamikor biztosan.

    Aztán egyszer, mikor a legkevésbé számítasz rá, jön valaki. Még sosem láttad az a mosolyt, mégis olyan ismerős. Még egy szót sem váltottatok, de a szemébe nézve, az összes ki sem mondott gondolatát is látod. Olyan bizalmat érzel iránta, mint még soha. Nincs semmi, amit ne beszélhetnétek meg. Csodálod őt, felnézel rá. Vágyod a közelségét, és semmi nem kényelmetlen vagy kellemetlen, mikor vele vagy. Nincs vitátok, mert nagyon hasonlóan láttok és éltek meg dolgokat. Ő az az egy, akire vártál, akit hittél, hogy létezik. Most itt van. Ő az az egy, aki ismer téged. Nem kételkedsz benne, minden szava, minden, amit rólad mond hihető és igaz. Semmi nem tűnik lehetetlennek és megvalósíthatatlannak. Végre itt van, és végre a tiéd! Nem álmodsz!

K-H Zs