Ugye em lékszel még, mikor gyerekkorodban eszedbe sem jutott, hogy amit kitaláltál ne lehetne magvalósítani! Még csak nagyon nem is törted a fejed, már a megvalósításon dolgoztál. Talán néha a felnőttek megnézték, és hümmögtek, meg kérdezgettek, hogy ebből meg mi lesz? Senki más nem értette és látta előre, hogy az, amit alkotsz, mi célból készül, és lesz-e bármi értelme vagy haszna.

     Akár be is vallhatjuk, hogy akkor még talán nem is volt fontos, hogy igazi cél ja legyen, mert egyszerűen csak elragadott az alkotás láza. Azt használtad, ami a kezed ügyébe akadt, és mikor ...

     Ha valakit valamikor valamiért megszerettünk, akkor az érzés miért múlik el? Vagy ha el is múlik, akkor miért áruljuk el csúnyán a másikat? Miért csaljuk meg, miért nézzük le, miért tapossuk sárba, esetleg küldjük a sírba?     (Sajnálatos, de a szerelmi esetek egy része még halállal is végződhet! Akár egy vita fajul el, akár a megaláztatás érzése vezet el odáig, egyik sem okoz végül örömet annak a félnek, aki életben marad!)

     Tényleg így lenne ez kitalálva? Nem lehet azt szépen megélni, minden örömével együtt? Ha már úgy érezzük, nem fejlődünk tovább a másik oldalán, nem tudunk egymásnak adni, olyan szépen és önzetlenül adni, mint az elején, akkor engedjük el a kezét! Ne tartsuk börtönben! Miközben ...

      Azt hiszem, hogy a királylányok és hercegkisasszonyok fajtája még nem halt ki, mint ahogy a lovagok is köztünk járnak! Csak ma már mókásan néznének ki a hatalmas báli ruhákban és a nehéz páncélzatban, így azokat már nem öltik magukra!

      Ha végiggondolod az ismeretségi körödet vagy végignézel a fiatalokon, akiket ismersz, biztosan találsz még közöttük rájuk példát. Anélkül, hogy bárki mondaná nekik, a tiszta, őszinte érzelmekben hisznek. Anélkül cselekszik a jót, hogy az külső elvárás lenne. Így élnek, mert ez van a szívükben, ilyen a lelkük. Valami vagy valaki így kódolta őket, nem is tudnának mások lenni, de nem is nagyon akarnak.

     Felismered őket hamar. Ők mások. Valahogy soha nem viselkednek ...

     Azt hiszem, illetve, inkább csak remélem, hogy vannak az életedben emberek, akik fontosak számodra! Meg tudod nevezni őket, fel tudod idézni az arcukat egyetlen percnyi gondolkozás nélkül? Akiket most felsoroltál azok, akik a te életedet megérintették, valamikor, valamivel!

      Ez az érintés történhetett még egész pici korodban, sőt születésed előtt már! Igen, ők a szüleink: ők azok, akik a legnagyobb nyomot hagyják az életünk homokján. Azt hiszem, ez mindenki számára megkérdőjelezhetetlen! Ha rossz a viszonyunk velük, akkor azért! Ha viszont jó, akkor hálásak lehetünk a mindennapjainkért! Akár így, akár úgy, óriási a szerepük az életünkben!

     Aztán ezek az érintések jöhettek akarva és akaratlan, keresve ...

        Helló, jó reggelt! Hogy kezdődött a napod? Bal vagy jobb lábbal keltél? Vagy kétballábbal? Na jó, most csak ugratlak! Még ha úgy is ébredsz, hogy nem a legjobb a kedved, biztosan megvan rá a módszered, hogy megváltoztasd azt. Nem? Hűha! Akkor morcos arccal, egész nap morogva és zsőrtölődve jársz fel s alá? De ugye legalább másokat nem teremtesz le, és mondasz olyan dolgokat, amiket más napokon nem úgy gondolnál, vagy legalábbis nem így adnál elő?

     Azt tudod ugye, hogy a rosszkedv is ragadós, csakúgy mint az ásítás?! Azt már mondanom sem kell, a rossz kedved az általános állapotodra is kedvezőtlenül hat, és a kapcsolataidra is. Egy-egy nap talán még belefér, de ha ez esetleg állandósulna, mindenképp kérj ...

Minden egyes nap AJÁNDÉK! Fogadd el és éld át! Ha nyitott szemmel jársz, meglátod! Amikor elmosolyodsz a felismeréstől, abban a pillanatban elkezdődik az új Életed!

     Mikor szemed ma a világra nyitottad, egy újabb nagy ajándékot kaptál az élettől. Maradéktalanul átvetted? A reggeli napkelte ragyogásával kezdve, folytatva egy jóleső nyújtózással, mosolyod már meg is született. Végiggondolod gyorsan a teendőidet, egy gyors reggeli frissítő tisztálkodás után már készen is állsz a folytatásra, bármi is jöjjön! A tízórai mindenkinek elcsomagolva, kezdődjön a nap!

    Munkábamenet kedvtelve szívod magadba az utadba eső pékségek friss kenyérillatát, a cukrászdák édes csábítását, a kávézók elmeébresztő ...

Gondolom, már több éve együtt vagytok. A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, a szürke hétköznapok felütötték a fejüket. Az izgalom sem a régi már.

     Mi történt? Hová lett az első randik lázas készülődése? Az együtt eltöltött idő nagyon fontos! Talán nem is a mennyiségén, mint inkább a minőségén múlik az egész. Hiszen eljártok dolgozni, ott vannak a gyerekek, a házimunka, és talán a szülők gondozása is szükségessé vált. Senki nincs vasból, és mindenki elfárad!

    De nagyon fontos, hogy kettőtökre is legyen időtök! Amikor senki és semmi más nem fontos, csak Ti ketten. Meghallgatni egymás napjának történéseit. Együtt örülni a munkában elért eredményeknek. Együt végezni a házimunkák egy részét, ...

      A mai nap kérdése az lesz, hogy ki jut eszedbe, amikor azt a szót hallod, hogy tehetséges? Egyáltalán használtad már ezt a szót önmagadra vonatkoztatva? Bárki másra? Mit értesz azalatt, hogy tehetséges valaki?

      Én azt hiszem, minden ember tehetséges valamiben. Attól függ csupán, mennyire tágítjuk ki a szó jelentését! Úgy, ahogy minden ember másképp néz ki, mást gondol és mást érez ugyanazokat a szavakat használva, úgy egyedi és istenadta tehetség is rejtőzik mindannyiunkban! Minden egyes ember egyedi és különleges! Csak rajtunk áll, hogy ezt észrevegyük, megcsodáljuk, megerősítsük másokban és önmagunkban egyaránt!

     Szoktak-e dicsérni téged azért, ahogyan a világot látod? Vagy azért, mert melletted ...