Azt hiszem, hogy a királylányok és hercegkisasszonyok fajtája még nem halt ki, mint ahogy a lovagok is köztünk járnak! Csak ma már mókásan néznének ki a hatalmas báli ruhákban és a nehéz páncélzatban, így azokat már nem öltik magukra!

     Ha végiggondolod az ismeretségi körödet vagy végignézel a fiatalokon, akiket ismersz, biztosan találsz még közöttük rájuk példát. Anélkül, hogy bárki mondaná nekik, a tiszta, őszinte érzelmekben hisznek. Anélkül cselekszik a jót, hogy az külső elvárás lenne. Így élnek, mert ez van a szívükben, ilyen a lelkük. Valami vagy valaki így kódolta őket, nem is tudnának mások lenni, de nem is nagyon akarnak.

     Felismered őket hamar. Ők mások. Valahogy soha nem viselkednek igazán gyerekként. Komolyak, és szófogadóak. Talán igazából nincs is nagy gond a nevelésükre, hisz zsigerből érzik, mit szabad és mit nem szabad. A társaikat is csak kevés alkalommal bántják, szeretik a magányos elfoglaltságokat. Inkább ők azok, akiket a többiek megtalálnak. Néha persze bántóan, de legtöbbször inkább csak vonzza őket a személyiségük. Szívesen töltik velük az idejüket, hisz olyan nyugodtak és szeretetet sugároznak. Bizalommal vannak mások iránt, és lehet rájuk számítani, ha segítségre van szükség. A szüleiket nagyon szeretik, mondhatni eszményítik. A baj csak akkor kezdődik, amikor ezt a képet valami összetöri. Nagyokat képesek csalódni. Elszomorítja őket, ha hamisságot, csalást, hazugságot, kétszínűséget tapasztalnak. Az ő kis álomvilágokban minden tökéletes, és el sem tudják igazán hinni, hogy vannak, akik másképp élnek.

     Aztán a kisasszonyok és hercegek elkezdenek cseperedni. Szívükben mindenféle érzések kavarognak. Megszületik a kép az álomszerelemről. Ami persze szintén tökéletes. talán már egész fiatalon szerelembe esnek, holott még magát a fogalmat sem ismerik. Egyet tudnak, szerelmük tárgyának boldogsága a legfontosabb, ő a legtökéletesebb. Valószínűleg évekig is képesek egy eszménykép mellett kitartani. Mindegy, hogy közben van-e a közelükben reálisabb, talán jobban hozzájuk illő személy, az álomtól nem tágítanak! A testi szerelmet is elég későn tapasztalják meg, mert valahogy senki nem elég jó, senki nem elég érett, sőt senki nem méltó rájuk.

     Furcsa időszakot élnek át tiniként. Igazából senki nem érti őket, talán néha ők sem magukat. A mérce náluk teljesen máshol van. Ők nem akarnak megfelelni másoknak, nem akarnak csak azért szerelembe esni, és kipróbálni dolgokat, mert mindenki más is ezt teszi. Úgy vélik, mindennek eljön az ideje, nem kell siettetni. A megfelelő emberrel ez nem lesz elvárás, és teljesen természetesen meg fog történni. Ne aggódj, ha véletlen a lányodra vagy fiadra ismertél. Nincs ezzel a gyerekkel semmi baj! Sőt! Nagyon is helyén van az esze, a szíve és a lelkivilága is. Talán néha kissé álmodozónak találod. Neki ez létszükséglet. Szüksége van a saját kis világára.

     Az évek telnek, és ő megtanulja elfogadni a kevésbé tökéletes valóságot. Talán egyre többet látod ellenkező neműekkel. Sokszor félreértik, hisz mindenkivel kedves és tapintatos. A lehető legkevesebb fájdalmat igyekszik okozni. A szerelmet továbbra is eszményíti. De már egyre tisztábban látja azt is, hogy mi az, amit még tolerálni tud, majd a leendő párjában.

     Akadnak udvarlói, akadnak lányok, akik megtetszenek neki. Mindegyikőjükből készít a fejében egy kivonatot, arra vonatkozóan, hogy miért is szerette őket annyira. Miközben még a szülei példája is élesen a szeme előtt lobog. Összehasonlít, mérlegel, latolgat és él. A félig rózsaszín, félig valóságos világában.

     Egy napon ismét találkozol vele, szeme ragyog, mosolya sugárzik, illatában érzed a fák, folyók, rétek illatát, felette ragyog a nap. Már tudod! Már biztos vagy benne, szerelmes lett. Amikor találkozol a választottjával, mintha őt látnád, csak az ellenkező nemből. Rajta is ugyanazt a bájt, azt a tisztaságot, jóindulatot, mondhatjuk nemességet véled felfedezni. A királykisasszony hercegére akadt és fordítva! Elgondolkozva indulsz tovább utadra, talán nem is csak a képzeletünkben élnek a mesék!

K-H Zs