Ugye emlékszel még, mikor gyerekkorodban eszedbe sem jutott, hogy amit kitaláltál ne lehetne magvalósítani! Még csak nagyon nem is törted a fejed, már a megvalósításon dolgoztál. Talán néha a felnőttek megnézték, és hümmögtek, meg kérdezgettek, hogy ebből meg mi lesz? Senki más nem értette és látta előre, hogy az, amit alkotsz, mi célból készül, és lesz-e bármi értelme vagy haszna.

    Akár be is vallhatjuk, hogy akkor még talán nem is volt fontos, hogy igazi célja legyen, mert egyszerűen csak elragadott az alkotás láza. Azt használtad, ami a kezed ügyébe akadt, és mikor elkészültél, lehet hogy nem volt a legszebb, mégis büszkén tekintettél rá, és mutogattad mindenkinek. Emlékszel még erre?

    De aztán telnek az évek, és minket egyre inkább az érdekel és határoz meg, hogy mit gondolnak az alkotásainkról, munkánkról, rólunk, mások. Lehet, hogy naponta jutnak eszünkbe remekebbnél remekebb ötletek, de egy kézlegyintéssel el is hessegetjük azokat, mert hogy mit mondanának mások. Mit szólna hozzá a legjobb barátod, a kedvesed, a szüleid, ha kiderülne, hogy van sok más arcod is?

    Hogy nem csak nagyszerű kétkezi munkás vagy, de örömöd leled új ízek kitalálásában? Vagy amikor csak egyedül maradsz mindenféle dallamok kavarognak a fejedben, néha még kalimpálsz is a zongorán, de csak halkan, nehogy mások meghallják. Vagy nem engeded ki a hangod, csak a zuhany alatt, mert mi lenne, ha bárki azt mondaná, hogy inkább ki se nyisd a szád többé! Illetve az írásaidat eldugod a fiók mélyére, hogy tuti ne akadjon senki a nyomukra sem. Sorolhatnánk még, hányféleképpen lehetnénk szabadok, de inkább elbújunk.

    Mi lenne, ha egyszer valakinek megmutatnád azt, ami boldoggá tesz, ha egyre többen tudnák meg, hogy miben vagy jó? Tényleg olyan borzalmas lenne az álmaidért élni? Biztos vagyok benne, hogy te is tudod, mire gondolok! Mi az, amit rejtesz, amiben ugyan nem vagy biztos, hogy mennyit ér, de inkább ki sem próbálod, mert mi van, ha kinevetnek, ha kiderül mégsem vagy annyira tehetséges, ha nem fog másoknak tetszeni?

    Gondolj a gyermekkori önmagadra, mennyivel bátrabb voltál akkor, azt tetted, amit csak szerettél volna. Amikor az eszedbe jutott és úgy, ahogy te tudtad megvalósítani! Egyedi vagy! Mindegy ki mit mond, ha érzed, hogy több van benned, alkoss! Tervezz, lépj, és álmodd meg, meddig akarsz eljutni! Az apró lépések és újabb lépések, ez a legfontosabb! Ne keseredj el, ha nem minden sikerül elsőre, hisz sokat tanulsz, míg elérsz a célig!

    Egyszerűen csak indulj el! Próbáld meg, tökéletesítsd! Érezni fogod mennyi az elég és hogy miben kell még fejlődnöd! Mindehhez úgy fog érkezni a segítség, ahogy azt ma még elképzelni sem tudod! Csak ne add fel önmagad, tegyél mindennap a boldogságodért, éld meg az álmaid megvalósulását! Ne legyél kishitű! A barátaid, családod ott van a háttérben és támogat!

    Ők jó kontroll számodra akkor is, ha elveszítenéd az írányt! Csak mutasd meg, hová is szeretnél eljutni! Nem, nem kell világhírűnek vagy ismertnek lenned, ha ezt nem szeretnéd, de az fontos, hogy ami benned van, amitől te te vagy, az ne maradjon rejtve!

     Biztos vagyok benne, ha mindig lenyeled a véleményed és bólogatsz, lesznek, akik szeretni fognak. De valld be őszintén, ugye, hogy így sem fogad el mindenki? Akkor meg, mit is kockáztatsz azzal, ha csak néha nemet mondasz, és magadért teszed meg, ami épp jól esik a lelkednek? Nem szenvedni, gürcölni és siránkozni születtünk! Ahogy így elnézem, te sem ezt a fajta létet kedveled! Akkor meg, mi tart még vissza, hogy szabadon megvalósítsd Önmagad?!

K-H Zs