"Nem próbálok meg az lenni, aki nem vagyok. Csak megpróbálok az lenni, aki én vagyok."

     Évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az előbb leírt, két egymással összefüggő gondolat. Hogy miért? Mert mindannyiunk életében vannak olyan kapcsolatok, amikor úgy érezzük, hogy meg akarunk felelni egy általunk elképzelt szerepnek, amikor azt hisszük, hogy az, akik vagyunk, kevés, nem a megfelelő abban a kapcsolatban, annak az embernek.

     És mekkorát tévedünk! Hiszen, ha benne vagy abban a kapcsolatban, akkor a másik TÉGED választott, te tetszettél meg neki, azzal a sok kis ostoba hibával, amit te, amint egy kapcsolatba kerülsz, óriásivá nagyítasz, és állandóan azt méregeted, hogy a párod tesz-e bármilyen megjegyzést rá. (Legyen szó külső vagy belső "hibáról".)

     Ha nem tesz rá megjegyzést, akkor arra jutsz, hogy talán még csak nem vette észre, és várod azt a pillanatot, amikor "lelepleződsz", és örökre odébb áll szíved választottja, merthogy egy ekkora "hatalmas" hiba láttán, csakis menekülőre lehet fogni, másképp nem is lehet.

     Ha viszont esetleg megjegyzi, hogy szereti a pisze nózid, a hajad alól kikandikáló füled, a kissé nagyobb feneked, akkor viszont azon kezdesz el morfondírozni, hogy mindezek meddig is fognak neki tetszeni? Mikor jön a másik nő, akinek nem így áll a füle, az orra is fitos lesz, és a feneke is tökéletes? Higgy nekem, a tökéletesség messze nem olyan érdekes, mint a te óriásinak képzelt, kicsiny hibáid.

     DE, ha te egész idő alatt a hibáid felnagyításával leszel elfoglalva, és csak azon tudsz rágódni, hogy vajon mit ehet rajtad ez a kedves, udvarias, jóképű és különben is "a herceg fehér lovon"-típusú srác, akkor sajna rossz hírem van. Azt az egyet felejtetted el, amiért a srác veled van: Mert te, te vagy! (Arról nem is beszélve, hogy a te orrodon is ott van egy rózsaszín szemüveg, Ha leveszed, te is más "színben" láthatod a herceget!)

     Tehát a helyzet a lehető legegyszerűbb, kezd el szeretni önmagad! Ne akarj más lenni, mint aki vagy. Nézz a tükörbe, és sorold fel mindazt, amit látsz magadon, és nem tetszik! Majd idézd fel azt, amikor valaki ugyanazt a részed megdicsérte rajtad. Ha nem jut eszedbe ilyen, gondolkozz el a hasznán, de alaposan. Nézd meg újra, biztos vagy benne, hogy olyan nagy bűne van? 

     Ezután a belső tulajdonságaidat is sorra veheted! Mit dicsérnek a többiek legtöbbször? Mi az, amire talán kevesen figyelnek fel, de te büszke vagy, mikor arra a tulajdonságodra gondolsz? Mi az, amin változtatnál, és miért? Az első lépés önmagadhoz, ha tisztában vagy Önmagaddal!

     Amikor tisztában vagy önmagaddal, már senki nem lephet meg téged új dologgal rád vonatkozóan! Tehát nyugodtan és természetesen viselkedhetsz minden szituációban! Így senki és semmi nem befolyásolhatja a kedved, a hozzáállásod, a hangulatod. Most vedd sorba szépen a kapcsolataidat, és iktasd ki a gondolatokat, amik elválasztanak másoktól!          

"Nem próbálok meg az lenni, aki nem vagyok. Csak megpróbálok az lenni, aki én vagyok."

K-H Zs