Ma azt hiszem, olyan napom van, hogy minden összekapcsolódik, ami csak szembejön velem.

     Érezted már valamikor így? Mindent és mindenkit szeretsz, át tudnád ölelni a világot. Mindenkihez van egy kedves szavad, és még az idegenekre is mosolyogsz. Micsoda ragyogó nap! Azt kérdezed, ugyan mi okom lehet erre? Ha elkezdem felsorolni a körülményeimet, te talán azt mondanád, hogy inkább sírnom kéne, mint nevetni. Én mégsem teszem. Miért? 

Mert: 

• az életem akkor sem lesz könnyebb, ha folyton siránkozom
• ha folyton siránkozom, az emberek elfordulnak tőlem előbb, vagy utóbb, mert senki sem szereti a panaszkodást hallgatni
• ha az emberek elfordulnak tőlem, "egyedül maradok"...

Hoppá, na itt ennél a pontnál azért mégiscsak álljunk meg:

     Egyedül maradok: azt hiszem mégsem olyan rossz az, ha siránkozol úton-útfélen. Maradj csak egyedül! Lássuk, akkor ki vagy, mikor nincs kapaszkodó, nincs segítség, nincs, aki meghallgat, aki helyetted dönt!

     Akkor tudod meg igazán, hogy milyen ember is vagy, mikor egyedül maradsz. Mindenkinek lehetnek rossz periódusai az életben, de az egyetlen, ami számít, hogyan jössz ki belőle, és állsz fel, és nézel szembe a további harcokkal. Az számít, ahogyan aztán, miután rájöttél, hogy a siránkozás nem segít, mihez kezdesz az új tudásoddal? Hogyan közelíted meg az embereket, az életed eseményeit, a mások élettörténeteit? Hogyan lépsz be, és leszel te az, aki a változást hozza el mindenki életébe, akivel csak találkozik?

     Az egyetlen, ami az egyedüllét alatt is megmarad, a szeretet érzése. Ha egyedül vagy, és nem érzel szeretetet, akkor sajnos azt kell mondjam, a magányod jó hosszúra fog nyúlni. Hisz akkor a helyét átvették a negatív érzések, amikkel meg kell még előbb küzdened: sértettség, harag, bosszúvágy, irigység, félelem és még sorolhatnánk. (Az utad hosszabb lesz talán, de te is megtalálhatod a jó irányt.)

     De ha a szeretet még mindig ott pislákol, mikor már senki és semmi más nincs, akkor még van számodra esély, hogy egy jobb utat válasz. A szeretet útját. Szítsd fel az a kis lángot, és hagyd hogy lássák mások is a fényét. Nem lesz kevesebb, ha mások szívét is megmelegíted. Nem kerül semmibe, mindegy, hogy munkanélküli vagy, hogy egyedül éled a mindennapjaid, hogy valami jobbra vágysz. Mindaddig, míg tudsz adni, elvárás nélkül, addig gazdag vagy.

     Hisz hogy is mondjuk, amikor valaki olyat látunk, aki boldog? Tele szájjal mosolyog, élettel teli, tele van életörömmel, majd kicsattan az örömtől... Érzed a szavak töltetét? Érezzük rajta, hogy minden rendben van, nem tudjuk a körülményeit, talán még sosem láttuk ezelőtt. De aki tele van szeretettel és elfogadással az életének eseményei iránt, (persze előfordul, hisz mindenki emberből van,) nem tud sokáig csüggedni. Az mindig keres (és talál) új utakat, lehetőségeket. Soha nem adja fel, és másokat is buzdít a lépésekre!

Hangold magad a szeretetre, és szórd szét az adást!

Előbb-utóbb mindenki vevő lesz rá..:)

K-H Zs