Hagyod, hogy a szemeid fénye elhalványuljon. A mosoly csak ritkán ül ki az arcodra. Ha kérdeznek, el sem hiszed, hogy valóban érdekli őket a válasz. A munkádat szorgalommal, de kedvetlenül csinálod végig, hisz nem érzed, hogy jelentősége van, hogy elvégzed. A párodat nagyon szereted, de gyakran tűnődsz, hogy miért téged választott. Azt hiszem, nem árt néhány dolgon elgondolkoznod…

    Most csak arra kérlek, hogy állj meg egy pillanatra a mindennapos rohanásban!

Csak egy nagy lélegzetet végy! Próbálj feledni mindent, mi zavarhat, koncentrálj arra, hogy mélyeket lélegezz! Figyeld, ahogy kitágul a tüdőd, és ahogy kifújva a levegőt, egyre lassabban lélegzel! Sikerült megnyugodnod?

    Gondolj most magadra, gondolkodj el rajta, mi mindenért vagy hálás, ami benned megtalálható! Hogy a lista túl rövid? Akkor ideje átgondolnod a viszonyod önmagaddal! Vagy csak, mint ebben a pillanatban épp, szánj egy kicsivel több időt magadra!

    Segítek elkezdeni, és te fejezd be a mondatot:

• Szeretem az arcom, mert…

• Szeretem a szemeim színét, mert…

• Annyira jó, hogy ..., …, ... a hajam, mert....

• A kezeimet is dícsérték már, tetszett nekik, amiért…

• Nem szeretném, ha más lenne az alakom, mert....

• Anyukám mindig azt mondja, hogy azért szeret, mert…

• A párom odáig van értem, mert…

• A kollégáim hálásak nekem, mert…

• A legjobban azt szeretem magamban, hogy…

     A sort még folytathatnánk, de rádbízom, hogy kibővítsd!

Most nézz a tükörbe és mosolyogj, figyeld, hogy változik meg az arcod! Annyi értékes és szerethető vonásod van, amikre ügyet sem vetsz… Ugye, hogy van valaki, akit szeretned kéne jobban?

K-H Zs