Mit gondoltok meddig mehet az úgy, hogy az ember belemerül abba, amit szeret, és szinte nem is eszik, nem is alszik, csak dolgozik az álmán? Konkrétan nem is igazán tudom, hogy mi az, ami felé most megyek. Csak azt tudom, hogy most minden út az írás, és annak megosztása felé terel. Ahhoz képest, hogy nincs vele cél, elég sok a rá fordított energia részemről, és a segítség vagy terelés is, vagy hogyan is nevezzem a dolgot, mert normál módon nem sok magyarázatot talál rá az ember.

     Te átélted már ezt? Álmodtál már valami "nagyról", amit szerettél volna elérni? Talán igazán nem is én álmodtam erről, egyszerűen van valahol egy terv, amire minket teremtettek? Majd emberekké tesznek, elvégezzük a sulit, elkezdünk dolgozni, barátokat, szerelmeket találunk, miközben az "álmunkat" jegeljük. Elnapoljuk, "majd máskor több időm lesz rá"-mondván. Miközben igazán sosem tudsz előle kitérni.

     Valami mindig ott mocorog. "Nem, és nem, én nem erre születtem, én nem ezt akarom csinálni" De akkor mit? Mi az, ami téged kikapcsol, feltölt, szívesen töltesz vele időt, és szinte észre sem veszed, hogy közben órák teltek el? Nekem húsz év telt el úgy, hogy közben rengeteg versem, írásom, gondolatom született. Miért? Hogy a füzetekben, majd dokumentumokként a számítógépen tárolódjanak, valóban ez lenne a "nagy terv"? Miért kap az ember kedvet, türelmet, tehetséget valamihez, ha aztán nem él vele? 

     Biztosan neked is megvannak azok a tevékenységek, amiket szívesebben csinálsz, és azok is, amiket a hátad közepére sem kívánnál, mégis meg kell csinálnunk? Hogy miért tesszük mégis meg? Hogy beilleszkedjünk, hogy elfogadjanak, mert mindenki más is megcsinálja, akkor nekünk sem kéne, hogy gondot jelentsen. De lehet, hogy az a másik valóban arra született, és jó benne. De te nem. Ugye? 

     Te miben vagy jó?

• Már kicsi korodban is szerettél a növényekkel bíbelődni, naponta nézegetted, hogyan növekedtek?
• Mindig is kíváncsi voltál mások sorsára, szeretettel és figyelemmel voltál képes őket hallgatni?
• Szívesen sündörögtél anyukád, nagymamád körül a konyhában, a sütis tálakat nyalogatva?
• Vagy mindig is "jó fejed" volt a számokhoz?
• Építeni, pakolászni, rendezgetni szerettél?
• Vagy te varrtad a babád ruháit a bálra?
• Elvarázsoltak a történetek, és gyakran képzelted magad máshová, mint épp voltál?
• Élethűen képes voltál bármit lerajzolni, ami a szemed elé került?
• Észrevetted az apró kis részleteket is, szerettél megfigyelni?
• Örökmozgó gyerek voltál, rengeteg energiával?

     Mivel foglalkozol manapság? Megmarad valami a kíváncsi kislányból, a hőst játszó kisfiúból, aki voltál? Köze van-e a munkádnak ahhoz, amit valóban szeretsz csinálni? Találkozik-e az álmod a valóságoddal? Nem! Gondolom, hogy nagyon sok nem válasz hangzott most el. Miközben a lelkünket eladtuk, hogy megélhessünk, hol maradnak az álmaink, az érzéseink, a vágyaink? Az az ember vagy azzal a munkával, aki szerettél volna lenni gyerekként? Mit gondolsz, mit kellene tenned, hogy másképp élhess? 

     Járj nyitott füllel és fürkésző szemekkel, keresd a lehetőségeket, kérdezz utánuk, olvass, érdeklődj, vágyd! Higgy nekem, ha valóban eldöntöd, hogy meg akarod élni az álmodat, minden kis lépés, amit felé teszel, közelebb hozza hozzád, hogy elérd. Mígnem egy szép napon bekopogtat az ajtódon, és csak te döntöd el, hogy élsz-e a lehetőséggel, hogy az álmod szerint élj! Mikor kezded el azt az életet, amire vágytál? 

K-H Zs