- Milyen volt a mai napod? Úh, sajnálattal hallom, hogy elromlott a kávéfőződ. Tudom, hogy nem indul jól a reggeled kávé nélkül. De mi történt aztán?

- Betértem egy kávézóba, mert pont az orrom előtt ment a busz is el. A következőre meg várhattam fél órát. Már épp azt gondoltam, hogy kávéhoz sem jutok, mert olyan sor állt.

- Aztán meg leülni nem volt hová? Nem semmi, ez tényleg nem a te napod. De meglepetésedre egy jóképű férfi rád mosolygott, és hellyel kínált az asztalánál. Beszélgettetek?

- Igen, mesélt is róla, hogy neki sem jött jól ez a metrósztrájk, ő is beszorult a dugóba a kocsival. Egyébként az irodában szokott kávézni, de mit volt, mit tenni, beült ő is ide. Pedig rengeteg dolga lenne, épp nyári szabadságolások vannak. A titkárnője is hamarosan babázik inkább az akták iktatása helyett.

- Persze, te szégyellted megemlíteni, hogy épp munka nélkül vagy, és a fejvadászcég által kapott címre igyekeznél. Közben meg bele sem mersz gondolni, hogy mi lesz, ha most elkésel. Ismerlek már, véletlen sem kérsz szívességet. Tuti, hogy busszal mentél aztán!

- Tele emberrel, mozdulni alig lehet, képzelheted! Mint a szardíniák álltok, egymás hátának nekifeszülve. Reménykedve, hogy a sminkem nem olvad le rólam, a ruhám nem lesz gyűrött. Az első benyomás mégiscsak számít!

- Aztán, hogy volt a nap többi része? A recepciós azt mondta, hogy nincs bejegyezve a neved? Gondolom, már kezdett elegedet lenni rendesen! De aztán mégis voltál az interjún, milyen volt?

- El sem hinnéd… A portánál, mikor már épp megfordultam, hogy otthagyom az egészet, ki jött vissza épp egy reggeli megbeszélés után?

- Nem mondod, hogy a férfi a kávézóból? Épp abban az irodaházban dolgozik?

- Mikor mondta a recepciós neki a nevem, és hogy nem vagyok bejegyezve a férfi arcára furcsa kifejezés ült ki. Azt mondta, hogy biztosan valami félreértés van, és kérte a recepcióst, hogy jegyezzem be fél órával későbbre, és azzal otthagyott minket.

- A késésed biztos nem vet rád jó fény az új helyeden, de nem is voltál bejegyezve, valaki más is hibázott. De legalább megkaptad az állást?

- Te, én ezt már el sem hiszem, fél órával később, már nagyon izgultam. Mikor végre szóltak, hogy mehetek, belépve az ajtón ismét az a férfi. Elnézést kért, hogy megváratott, de közben volt még egy sürgős telefontárgyalása.

- Hozzá mentél interjúra? Te milyen állásra is pályáztál, még nem is kérdeztem?

- Titkárnőnek jelentkeztem. Voltam már a héten egy helyen, de még nem jeleztek vissza. A fejvadászcégtől meg szóltak, hogy két héten belül van üresedés az egyik helyen. Így indultam el oda ma reggel. A felvételim nagyon jól sikerült, szinte már nem is szakmai kérdésekről beszélgettünk. Persze, hogy elfogadtam az állást! Képzelheted, hazafelé már a buszok sem érdekeltek! Elindultam gyalog a parkon keresztül.

- Akkor találkoztam veled. Örültem is neked! Ezer éve nem láttalak, csak folyton mondogatjuk, hogy jó lenne találkozni. Micsoda véletlen!

Ez nem véletlen, mindennek oka van. Csak a te döntésed, mihez kezdesz vele.