Leszel a barátom? Nem ismerlek még ugyan, de szimpatikus vagy, jössz-e velem játszani? Az építőkockákat én is szeretem, és tudod még mit? Rajzolni. Meg bújócskázni ott a fák között. Mi lenne, ha futnánk egyet a málnabokorig? Szaladj, mert úgyis utolérlek!

     Feltennék neked néhány kérdést, nem kell, hogy nekem válaszolj, de őszinte légy, kérlek! Vannak igazi barátaid? Van az életedben valaki, akihez annyira közel állsz, mintha egyek lennétek? Barátodnak is tartod-e a társadat? A kapcsolataidban tudsz-e barátként viselkedni?

     Azt gondolom, hogy fontos az a kapcsolataink kialakulásában, hogy legyenek közös érdeklődési területek, hiszen ezek adják az együtt töltött idő varázsát. A nézetek és elképzelések hasonlósága az, ami segíti a közös célok megtervezését és elérését. Segít a másik ember jobb megértésében, a vele való munka, szórakozás és együttélés egyszerűsítésében.

     A legjobb barátainkat gyerekként az alapján találjuk meg, hogy ugyanazt szeretik játszani, mint amit mi is. Talán vannak más elképzeléseik, mint nekünk, de ezt szépen összehangoltan meg tudjuk beszélni és egyetértésben megvalósítani. Majd csak a későbbi életkorunk folyamán tapasztaljuk meg azt, hogy mások másképp játszák ugyanazt a játékot. Amikor már fellép a rivalizálás,a versenyszellem, az egymás túlszárnyalása.

     Mennyire fontos számodra, hogy mindennel és mindenkivel szemben te legyél a legjobb? Hogyan viszonyulnak az elvárásaidhoz a barátaid, ismerőseid, kollégáid és a párod? Ellenfeleket vagy szövetségeseket látsz-e bennük? Azt mondod a győzelem mindennél fontosabb? Milyen tettekre sarkall téged ez az örökös hajsza az elképzelt első helyért? Képes vagy mások ötleteit, elképzelésit eltulajdonítani és magadénak vallani, mikor a dicséretek osztására kerülne a sor? A hátuk mögött áskálódsz, fúrod őket és az érdemeiket lekicsinyled vagy letagadod mások előtt, mikor azokra valaki felhívja a figyelmedet?

     Ezek után talán a kérdés is felmerül, hogy mennyire vagy magányos, amikor a négy fal között egyedül maradsz? Ha abban a szobában egy tükör is lenne, büszkén néznél bele, vagy talán bevillanának az emberek arcai, akiknek csalódást okoztál? Akik bíznak benned, és így nyíltan és őszintén bánnak veled, meddig teszik még meg ezt, mit gondolsz?

     A dicsőséget barátságokon, kapcsolatokon és emberéleteken átgázolva is el lehet érni, igaz? De mikor egyedül állsz és ünnepled majd önmagad, a szíved helye nem fog-e sajogni? Amit így elérsz, azt is megtarthatod  magadnak, mert nem lesz ott egyáltalán senki, akivel megoszthatod a nagy eredményt. Nem hiszem, hogy azok után, hogy magad mellől mindenkit elüldöztél, még meg tudnál bármit osztani. Nem hiszem, hogy lenne bárki, aki még kíváncsi lenne rá(d).

     De nagyon előre szaladtam és nem akarom, hogy lemaradj… Csak azt akartam kérdezni, leszel-e a barátom?

K-H Zs